Home

Home
Cititi-ne pe FacebookUrmati-ne pe TwitterFeed RSS gratuit

Spacer

Atelier LiterNet  Sageata  Proză scurtă  Sageata  Respiraţie sub apă

Articol publicat exclusiv pe LiterNet.ro

Egy pillanat


Simona Cratel, fordította: Bige Szabolcs

03.09.2007
TextText mai micText mai mare
Versiune imprimabila Adauga cu AddThis
Articolul anterior din rubrică
Articolul urmator din rubrică
Egy pillanat alatt nagyon gonosz lett.
"Mégis mit akarsz tőlem?", kérdezte.

Nem tudtok válaszolni. Jól érzem magam, ennyi. Lehet nem is akarok mást tőle. Ülünk a bárban. Ahhoz, hogy elérjem a pohár alján levő mandarin szeletet, le kell, gurítsam a torkomon az egész adag konyakot.
"Ha összefekszünk, elvárod, hogy feleségül vegyelek?"

Bambán nézek rá. Ő dühösen mered rám. Egy órája még csókolóztunk, és a hajammal játszott.
"Gyerünk, kapsz egy negyedórát."

Biztosan a konyak teszi, de egy vak hangot sem értek. Miről beszél?
"Negyedórát?" gagyogom.
"Kapsz még egy negyedórát, és többé nem látjuk egymást."

Ülök vele szemben, kezemben a pohár. Elborít a köd.
"Nem is, hisz kiskorú vagy, kapsz egy évet, míg nagykorú leszel. Nem, nem, csak öt percet kapsz."
"Mi van veled?"
"Mi lenne velem?"

Most valóban dühös, csak úgy váratlanul.
"Tudnod kell rólam az igazat" kezdi. "Én egy kicsit bolondulok a nőkért, egy kicsit alkoholista vagyok, egy kicsit minden. Ez vagyok. Iszol még valamit? Csak szólj! Ma este nagylelkű vagyok. Gyerünk, szólalj meg, ne ülj, mint egy kuka! Tudd meg, nem az vagyok, akinek hiszel. Azt hiszed, egy szent vagyok? Szeretek szexelni, harapni, meg minden féle disznóságot. Te naiv vagy és ártatlan, én meg olyan közönséges, igen."

Rágcsálom az utolsó mandarin darabkát.
"Mi van veled?" Kérdezi elváltozott hangon. "Rosszul vagy?"
Int a pincérnek, jöjjön közelebb. Szódát rendel nekem. Közben felemelkedek, hogy menjek ki a mosdóba. De jön utánam. Megragadja a karomat, és újra kérdezi, mintha nem hallottam volna előbb is: "Rosszul vagy? Rosszul vagy?" Azután magához húz és megölel. "Az a baj, hogy túlságosan sokat kérsz tőlem", súgja. Nem emlékszem, hogy bármit is kértem volna tőle. Most meg ellök. Még az ér is kidagad a nyakán olyan dühös. "Ha lehúzok neked kettőt, mindjárt helyre jössz!" ordítja, mint egy bolond. Valaki a vécében lehúzza a vizet, s egy szőke nő elsiet mellettünk, anélkül, hogy idenézne.

Újra átkarol, és a fülembe sugdos, hogy megnyugtasson:
"Nincs most sok értelme a sértődésnek, gyere vissza az asztalunkhoz és igyuk meg az italunkat."

Visszamegyünk. Leülünk. Elfordul és integet valakinek. Egy korombeli lány - odajön, és vidáman üdvözli. "Azt hittem, meg se látsz!" mondja. Megfog egy széket, de a fiú int, üljön a térdére. A lány nevet, és úgy tesz. A szeme sarkából figyeli, vajon mit szólok. Nem világos neki a helyzet. A fiú a poharából kínálja, meg a cigarettájából. A lány iszik, füstöl és kacarászik.
"Haza vigyelek?" kérdezi.
"Persze!" felel a lány és elveszi az asztalról a táskáját.
"Hova mész?" kérdezem.
"Szexelni."

Maradok az asztalnál, besokkolva, azt sem tudva mit tegyek. A konyakos pohár üres. Félek, nagyon reszketne a hangom, ha újat kérnék. Fogalmam sincs miért fontos most a számomra, hogy megőrizzem a látszatot...! Ki nézne éppen most rám? Kit érdekelne?

Abban a pillanatban, dühödt arccal a bár ajtajától visszarohan, hozzám lép, és valamit bedug a blúzomba. Benyúlok. Pénz.
"Nem kell a pénzed!" üvöltőm és utána hajítom. Lehajol, összeszedi és az asztalra dobja. Leseprem onnan.
"Rosszul vagy?" kérdezi súgva. "Mi van veled, rosszul vagy? Szólj, mert hazaviszlek!"

Nem válaszolok. Mindenki minket néz. Közelebb jön és átölel, kétségbeesett mozdulattal, aztán kiegyenesedik, és az ajtóhoz megy. Többet nem jön vissza. Ott maradok a figyelem kereszttüzében, próbálom összeszedni magam, próbálok gondolkozni. Próbálok.

Éppen abban a pillanatban valaki leül éppen arra a székre ahol ő ült egy pillanattal ezelőtt.
"Kisasszony, színész vagyok szintén!"

És közelebb húzza a székét.
"Mit akar, ne sírjon? Haza kisérem!"
"Nekem nincs hova mennem", magyarázom, igyekezve uralkodni magamon. "Nem vagyok bukaresti. Nincs hova mennem."
"Úgy, jöjjön velem, elviszem egy különös helyre. Jöjjön!"

Felállok és követem.

A színházba megyünk be. Valamit mond a portásnak, és int, hogy kövessem. Felmegyünk a színészek szobájába. Kis színház, nincs minden színésznek külön öltözője. Ez egy nagy helyiség, ahol mindannyian készülünk az előadásra, magyarázza.
"Figyelj, én felteszek egy kérdést, és te csak bólintsál: igen, vagy nem."

Bólintok, hogy jó, egyetértek. Hátammal nekidőlök a falnak, mintegy ködön át, látom csak a szobát, ami tele van a jelmezekkel és tükrökkel. Valami baj lehet a szememmel. Egy másodpercre már azt hittem, megvakultam.
"Megvagy már húsz éves?"

Intek, hogy nem, amíg eljut a tizenhatig.
"Krisztivel rég ismeritek egymást?"

Bólintok, hogy igen.
"Gyerekkorotok óta?"
Újra, igen.
"Szereted a pezsgőt?"

Mikor bólintok, hogy igen, valahonnan előhalászik egy üveggel. Gondosan kibontja. Pokoli nagyot pukkan.
"Pohár nincs. Kissé kényelmetlen üvegből inni a pezsgőt, de nem megyek le még egyszer."

Nézem a feliratokat a falon. Nézem a Karácsonyról itt maradt feldíszített fenyőt a sarokban. Csöndben iszogatunk, azután váratlanul felkel és kezdi egymásután magára ölteni a jelmezeket, és eljátszani a jeleneteket, én meg dőlök el a kacagástól. Elfáradva leteszi Hamlet kalapját és mondja:
"Gyerünk aludni. Reggel négy óra van"

Rakásra dobálja a jelmezeket, és hív, heverjek le rájuk. Mellém fekszik lábtól, és belecsókol a tenyerembe. Elalszik.

Félóra elteltével felébred, kérdezi, miért nem alszom. Számoltatja velem a bárányokat. Ezen egy jót nevetünk. Sikerül elaludnom.

Mikor megébredünk, gyönyörűen havazik. Kézen fogva megyünk a metróig. Még a peronon is, pedig ellentétes irányú szerelvényre vártunk. Pont középen álltunk kinyújtott kézzel, mintha meg akarnánk érinteni, én egyik irányba, ő a másikba. Amikor az első feltűnik, azt mondja: "Ne rögtön az elsőt válasszuk." Egyetértek.
Articolul anterior din rubrică
Toate articolele din rubrică
Articolul urmator din rubrică




0 comentarii

Resurse

Simona Cratel este autoarea volumului Străinii, publicat de Editura LiterNet.
Siteul personal al Simonei Cratel

ARHIVA RUBRICII

Sageata Articol publicat exclusiv pe LiterNet.ro Povestioara cu prăjiturele, Simona Cratel (4.7/5 - 10 voturi)
Sageata Articol publicat exclusiv pe LiterNet.ro Adevărul despre mine, Simona Cratel (4.8/5 - 5 voturi)
Sageata Articol publicat exclusiv pe LiterNet.ro Falling from grace, Simona Cratel (4.8/5 - 5 voturi)
Sageata Articol publicat exclusiv pe LiterNet.ro Mi-e dor de Praga, Simona Cratel (4.5/5 - 6 voturi)
Sageata Articol publicat exclusiv pe LiterNet.ro Orice femeie ar trebui să aibă un stăpîn şi-un sclav, Simona Cratel (5.0/5 - 8 voturi)
Sageata Toate articolele din această rubrică


RUBRICILE CATEGORIEI

Sageata Miscellanea
Sageata Ceaiul de joi dimineaţă
Sageata Povestiri minimaliste
Sageata Praful de pe tobă
Sageata autoficţiuni
Sageata 49
Sageata Visăreasa-n colţul blocului
Sageata Totul pe alb
Sageata Editorialul de luni dimineaţă
Sageata Cafe del Sol
Sageata Diversiuni şi aluviuni
Sageata Micile istorii
Sageata Scrisorile Getei
Sageata Insolita de marţi
Sageata Întîlniri - De dragoste
Sageata Cuvinte pentru înecaţi
Sageata România, draga de ea!
Sageata Jobenul cu iepuraşi
Sageata Şoseta cântăreţului de blues
Sageata inter_zise
Sageata Biciclete în Beijing
Sageata Istorii inventate
Sageata CompletAbil
Sageata Cutia cu păpuşi
Sageata Drumul spre Oz
Sageata Un pic - alte întîmplări adevărate
Sageata Poveştile fetei nesăbuite
Sageata Cum să...
Sageata Bungee Jumping
Sageata InCompletAbil fantastic
Sageata Fractalul Epic
Sageata Zen şi arta întreţinerii motocicletei
Sageata PUNCT...
Sageata S-a întâmplat într-o joi
Sageata 8 1/2. Odă bărbaţilor / Ode to men
Sageata Blues Letters
Sageata Casa cu pereţi de vânt
Sageata Bestiar domestic imaginar (cu persoane celebre)
Sageata Ora de libertate
Sageata Viaţa domnului Lăzărescu
Sageata Întâmplări despre niciodată
Sageata Jurnal de maimuţe
Sageata Cântece simple


PUBLICITATE




CITIŢI-NE PE FACEBOOK


Spacer Spacer