Home

Home
Cititi-ne pe FacebookUrmati-ne pe TwitterFeed RSS gratuit

Spacer

Atelier LiterNet  Sageata  Proză scurtă  Sageata  Miscellanea

Articol publicat exclusiv pe LiterNet.ro

Az álom elillant


Diana Cuzic, fordította: Bige Szabolcs

06.02.2014
TextText mai micText mai mare
Versiune imprimabila Adauga cu AddThis
Articolul anterior din rubrică
Articolul urmator din rubrică
Elég késő van már. A házban mindenki alszik. Langyos a csend, s a kelleténél erősebben hallatszik minden hang. Jól tudod, holnap kemény napod lesz, és mégis órák óta mondod, még fennmaradsz egy kicsit. Csak egy picikét. A film, vagy a könyv most következő jelenete, részlete ugyanis nem várhat holnapig. Végül mégis lefekszel. Mintha álmos lennél. Legalább is kellene, hiszen késő az idő. Nagyon késő. Behunyod a szemed ... elcsendesedsz, végiggondolod, milyen volt a mai nap, mit kell elintézni holnap. Valami mégis nyugtalanít kicsit. Vajon minden rendben megy? Nem dugja be a fejét az ajtón a véletlen? Kész! Gyerünk aludni, mert holnap kemény napod lesz.
 
Eltelik egy óra. Rácsodálkozol az órára. Ez meg itt melletted, hogy képes ilyen nyugodtan aludni?! Nincs semmi gondja? Semmi problémája? Eh, hagyjuk. Jó hogy ő legalább alszik, sóhajtod. Csak nem fogunk itt ketten kuvikolni várva a reggelt. A lepedő gyűrött, a baloldal kényelmetlen, a jobb oldalon fulladozol. Próbálod hanyatt fekve, aztán hason. Semmi eredmény. Az álom elillant. Az agyad újra megindul. Eszedbe jut az a reggeli öregember, aki kitudja honnan került ide a kopott szatyrával, s kitüntetésekkel a mellén. Elgondolod, mennyi mindenen mehetett keresztül, s miként feledkezett meg mára róla az ország. Vajon ezt érdemelte? Sajnálod, de félsz is, nehogy magad is ide juss.
 
Újra megnézed az órát. Arra gondolsz, mivel úgy is odavan az éjszaka, akár leülhetnél a számítógép elé. De mégse. Küzdesz az agyadban kerengő gondolatok ellen, melyek ellenőrizhetetlenül ezrével rajzanak. Mintha nem is függenének tőled. Próbálsz lapozni. Gondolataid száguldanak. Számba veszed a könyveket, melyeket a közeljövőben el akarsz olvasni. Ez se jó. Nem tudsz elaludni. Az a fehérnép nem képes megérteni, hogy többre megy, ha nem üvöltözik? Mi van az emberekkel, hogy mindenki hisztériásan viselkedik? Senki sem képes rendesen beszélni. Mindenki csak kiabál és ököllel veri az asztalt, káromkodik tekintet nélkül a körülöttük levő gyerekekre és nőkre. Micsoda világ! De neked aludnod kell, mert másképpen olyan leszel, mint a többiek.
 
Egy kicsit elszunnyadtál. Újra az órára pillantasz. Alig félóra múlt azóta, hogy utoljára megnézted. Bárányokat kezdesz számlálni, mert azt mondják, hogy ez használ. Neked nem. Tovább lapozol. Fel kellene kelni. De mégsem. Mintha, mintha csöppet elálmosodtál volna. Valahol zene szól. Elég messzire. Mulatnak. Érintőleg arra gondolsz, mivel foglalkozhatnak az olyan emberek, aki hét közben mulatnak. Csak érintőleg, mert tisztában vagy vele, hogy semmivel sem foglalkoznak. Na, végre ... Elhallgattak. A tieidre gondolsz, akiket rég láttál. Meglátogathatnád őket, ahelyett, hogy csak telefonálsz. Ez kell tenned! Miután bevégzed ezt a tervet, miután rendbe hozatod az autódat, miután visszajössz a nyaralásból ... Igen. Biztosan meglátogatod őket. Húsvétkor, vagy Karácsonykor.
 
Kint világosodik. Hallod a megállóba beálló első autóbuszt. Hirtelen elálmosodsz. El is alszol. Megszólal a vekker. Hogyhogy? Hiszen csak most hunytad be a szemed egy perce sincs. Igazából két óra telt el. Két óra alvás. Eltelt egy éjszaka. Megiszod a kávédat és elhatározod, este időben lefekszel. Így határoztál tegnap is. Tegnapelőtt is.
Articolul anterior din rubrică
Toate articolele din rubrică
Articolul urmator din rubrică




0 comentarii

Spacer Spacer