Álmomban repültem,
És éreztem, szállok
Idegrostjaim alagútjain.
Hittem, a titok vagyok,
A még érintetlen
És mint néma kísértet
Szállok városom felett
Csontvelőm titokzatos mélyéig
Félig szerelmes voltam,
Félig magamba merült.
Elértem a csodás csillogást,
Mit befele néző szemem
Úgy csodált
Aztán felébredtem.
0 comentarii
Arhiva rubricii
Noi suntem oameni puternici, Simona CratelTu și cu mine în soare, Simona CratelDu und ich in der Sonne, Simona CratelArc de triumf, Simona CratelArc de Triomphe, Simona CratelToate articolele din această rubricăRubricile categoriei
Povestea MarathonPoveştile PetrícicăiRăzboiul de ţesut poveştiDe la Petrila la Petrini. Viaţa lui Ion D. SîrbuDe-a baba-oarbaRespiraţie sub apăPacolandCartea viselorForme şi culori din comunismRugine, samovare, liturghiiRugul miresmelorAnesthesiaPovestea saşilor din TransilvaniaOameni de pîslăSpiridonTrecător prin timpuri bezmeticePisicul Jill și Prințesa de PorțelanCartea neiertăciunilorJurnalul AlbastruPublicitate