A szitakötő

Újabb megálló következett

Egy bakancsos lány értelmetlen sietséggel végig trappol a széksorok között. A padló csak úgy dübörög. Egy férfi trombitálva fújja az orrát néhány sorral előbbre.

Kint a fák sápadt zölden és sárgán árválkodnak. A levelek még megvannak, de mintha váratlan havazás lepte volna meg őket. A fenyők bepúderezve állnak. A hirdető táblák öntudatlanságba merevedtek. Egy motorkerékpár a pózna mellett parkol. A járda közepén levő gödör hanyagul körbekerítve. A gyár ablakai sötétek, alig néhány mögött látszik fény. Egy ezüstös korongot fóliával takartak le. Mindemellett süt a nap. Szürke, fekete, piros, lila kocsik parkolnak a járdaszélnél.

Nézem, ahogy egy férfi elhelyezkedik a fülhallgatós fiatallal szembeni ülésen. Mellén keresztbe tett kézzel, és egymásra helyezett lábakkal ül, rágózik.

Fekete varjak köröznek a bokrok felett.

Üres, dermedt megálló. Még egy szellő sem rezdül.

Lent a peronon egy fiatallány leejti az aprót a jegyautomata előtt. Úgy szól, mintha egy marék kavicsot vágnánk az ablaküveghez. "A francba!" - kiált fel. Mellette áll egy férfi kucsmával a fején és szürke sállal a nyaka körül, és olyan üres tekintettel, mintha éppen most készülne atomjaira széthullani. Közben semmi segítő szándékot nem mutat.

A velem szembeni padon egy anyuka ül a gyerekével. A fiú egyfolytában nyüzsög, nyugtalan, fészkelődik, anyukája intelmei ellenére. Hiába próbálja megőrizni a nyugalmát a hölgy, a gyerek megállás nélkül locsog-fecseg.
"Ni, anya, egy szitakötő!"

Az arcommal egyvonalban, az ablakon egy mozdulatlan szitakötő. Észre sem vettem. Van úgy, hogy ilyen feszült, mohó, de figyelmetlen állapotban, nem látok meg dolgokat.
"Hogy került ide?" - kérdezi a kisfiú - "Nézd, milyen szép!"
"Igen, nagyon szép" - mondja az anya szórakozottan, de másfele néz.

A gyerek feláll, hogy jobban lássa.

De nem a szitakötő, hanem én kerülök a tekintete fókuszába.

A tömbházak és a fák elmosódott árnyai köröznek az összekarcolt ablakok körül, én pedig már látom, hogy hiába teszek úgy, mintha kinéznék rajtuk.

Nem kívánatos számomra a fiú közeledése...!

Semmi kedvem beszédbe elegyedni egy hat, vagy hét éves valakivel, úgyhogy makacsul nézek kifele az ablakon.
"Anya, olyan csodás! Megölhetem? Megölhetem? Megölhetem?"