Boldog emberek

"A boldogság itt van velem" - mondotta egy barátom, no, nem amikor meghatározta a boldogságot, hanem amikor valóban tudatosult benne. Végeredményben ez tette őt boldog emberré. Elgondolkoztam ezen, majd feltettem a kérdést: vajon hogyan is néz ki egy "boldog ember"? Különbözik-e másoktól, vagy van ennek valamilyen látható jele? Eldöntöttem, tanulmányozni fogom a "boldog ember" kérdését.

Legott kutatásba kezdtem. Elismerem, eleinte elbizonytalanodtam, mivel tudatában voltam, manapság mindenki álarcot visel, s így sohasem tudhatom, vajon mit érez, és amit érez az valóság, vagy éppen csak... Tulajdonképpen ezen a nyomon indultam el.

1, A boldog emberek nem viselnek álarcot. Igen! Így igaz! Vannak, akiknek nincs szükségük erre a műtermékre, akik jól érzik magukat a bőrükben, akik nem félnek kifejezni a legmélyebb érzelmeiket sem. Hogyan csinálják? Hát, nem csinálják, ez a trükk benne. Számukra így természetes, ők önmaguk, úgy jó nekik amilyenek, és ami a legfontosabb, nem akarják ezt véka alá rejteni.

Miután találkoztam az álarcnélküli emberrel, folytattam a tanulmányaimat, és nagyon érdekes tényre bukkantam:

2, A boldog emberek mosolyognak! Tudom, hogy ez elég különös, de így van! Ez nem az a merev grimasz, amit az emberek általában mutatnak. Sokkal, de sokkal több annál! Ez azoknak az idegeneknek a mosolya, akik elhaladnak melletted az utcán; rád néznek, aztán tisztaszívből elmosolyodnak, mintha mondanák: "jó ember vagy, tetszel nekem", vagy "jól nézel ki"; érzed a feléd áradó energiát, s mindez csupán egyetlen szempillantás alatt.

Ezt a mosolyt olyan embereknél láthatjuk gyakran, akik belső világa külsőleg is megnyilvánul. Azt tapasztaltam, hogy a "boldogság" szorosan összekapcsolódik a "szeretettel" és hogy nem lehetsz "boldog ember", ha nem szeretsz. Ez vezetett ezen emberek másik tulajdonságához.

3, A boldog emberek szeretnek! Szeretik a kiskutyákat, a szivárványt, a természetet, szeretnek veled lenni itt és most, szeretnek segíteni, együtt érezni, énekelni... és ezt nem csupán érzed, hanem látod is! Miért? Mert...

4, A boldog emberek nem jönnek zavarba! Nem szégyellik, amit tesznek! Tetteik személyükre jellemzőek, és ők ezzel tökéletesen meg vannak elégedve. Nem szégyellnek megsimogatni a nyílt utcán egy ágrólszakadtat, vagy kiszaladni az útra csak azért, hogy élvezzék a nyári záport.

Tanulmányaim végén megkísérelem egybe foglalni az eredményt, s mondhatom, végtelenül egyszerű:

A boldog emberek táncolnak!!

Tánc közben nem tudsz hazudni a partnerednek, s legkevésbé önmagadnak. Minden belső, vagy külső rezdülésed láthatóvá válik. Tested az álarc fenntartására fordít energiát, ez pedig, amikor táncolsz, lefoszlik. A tánc alatt saját magad lehetsz csupán, s ezzel kész!

A boldog emberek mivel nem viselnek álarcot, könnyedén táncolnak és mosolyogva, hiszen örömmel teszik. Nincs szükségük semmiféle különleges alkalomra - táncolnak, mert szeretnek - és soha nem éreznek e miatt zavart!

A tánc alatt a test és a szellem egyesülnek; érzed, hogy kitárulsz a világra. Minden apróságra lehet táncolni, hogy megnyilatkozzon egy érzelem, vagy megélt állapot. Általában a szó igazi értelmében akkor táncolunk, amikor sikerünket akarjuk felmutatni, de még a vázatörés is egyfajta tánc, mely haragunkat jelöli. A boldog emberek ezért táncolnak, mert a tánc egyesíti őket önmagukkal.

Boldogság. Szeretet. Tánc. Emberek. Álarcok. Őszinteség.

"Ez az öröm tánca, színek tánca, tűz körül az örök tánc,
Tánc a házak körül, tömbház körül, forgandó tánc, szerencse tánc
Ó, Karolina, ó Magdaléna, ó Vénusz és Szerelem,
Igazi tánc ez a reggeli csoda, gyere, gyere velem!

Nedves a föld, friss a puha fű, tánc, minden csupa-csupa tánc;
Táncol a fény, áll a bál, a porszem-tánc;
Sündisznók tánca, hangyák tánca, őzikék tánca, halihó!
Ropjad gyorsan fel a lábat, tapsi fület szintén, így a jó!

Csillogjanak a szemek, ki a mellet, kezed-lábad járjon,
Vállaid, meg csípőd is úgy járjanak, hengeredjél háton.
Jól van, jól, gyorsabban, hajrá, ne érjen gáncs...
Ez az öröm tánca, színek tánca, tűz körül az örök tánc." (Dan Giosu)