Home

Home
Cititi-ne pe FacebookUrmati-ne pe TwitterFeed RSS gratuit

Spacer

Atelier LiterNet  Sageata  Proză scurtă  Sageata  Praful de pe tobă

Articol publicat exclusiv pe LiterNet.ro

Gólyákkal szállni


Radu Părpăuţă, fordította: Bige Szabolcs

28.09.2014
TextText mai micText mai mare
Versiune imprimabila Adauga cu AddThis
Articolul anterior din rubrică
Articolul urmator din rubrică
A héja hirtelen lecsapott és elvitt egy jércét, a Búbosat.
- Ó, jaj! - csapta össze a kezét nagymama - Éppen a Búbosat!
- Százszor is elmondtam, ne engedd ki őket a kertbe. Hogy a fene essen bele! - mondta nagyapa vérvörös képpel.

Diácska már tudta, hogy nagyapja szavai után mi következik: "Figyelj, mit beszélsz a gyerek füle hallatára". És tényleg:
- Figyelj, mit beszélsz a gyerek füle hallatára!

Nagyapa azonban csak legyintett, s bement a házba megnézni a Tv-ben a híreket. Ott is csak előbbi szavaival fejezte ki a véleményét: "Hogy a fene essen bele, micsoda tolvajbanda, szétlopkodják az egész országot.". Ezt pedig nagymama szavai követték.

Erre ellenben már nem figyelt Diácska. A héját éppen nem látta a kislány, csak a kotkodácsoló tyúkokat hallotta, melyek hirtelen elhallgattak, majd a szárnyak csapkodását. Az elszálló ragadozó árnyát mégis meglátta. Elgondolkozott, s tört a fejét, de senkinek nem szólt, hogy mi jár a kobakjában. Kis idő múlva bement a nagyapjához, aki éppen a TV-t püfölte az öklével.
- Megint nincs pép? - érdeklődött.
- Nem pép, hanem kép - javította ki mosolyogva az öreg.
- Nagyapa, a héja fel tud emelni egy kislányt?
- Nem, nem tud.
- De kettő?
- Kettő sem.
- Hát tíz? - kérdezte elérve a legnagyobb számig, amit már ismert.
- Tíz lehet, de tíz héja nem repül együtt. A héja magányos madár és gonosz.
- Gonosz-gonosz?
- Gonooosz! Elrabolja a csirkéket.
- A kislányt is?
- Tudod... Kivájja a szemüket.

Diácska kiment a szobából, alsó ajkát előrenyújtotta, így tett mindig, ha valami baja volt, mint amikor azokat a büdös tablettákat kellett bevennie, mert fájt a torka. Büdösebbek, mint a WC. Kint már nem nyomasztotta a szoba négy fala, s gondolatai szállhattak, ahogy akarta.

Diácska repülni szeretett volna, ez a vágy hozta ki a házból, mintegy álomban. Csakhogy nem voltak szárnyai. Néha még a lovaknak is lehet szárnyuk, látta egy könyvben. Csak az emberek nincs szárnyuk. Az angyaloknak van. Az emberek nem képesek fölmenni a petőre és onnan leugorva elrepülni (Diácska a tető helyet petőt mond, amióta egy Pető nevezetű mester dolgozott a háztetőn, és nagymama a kislányt odaküldte, mondván, menj a Petőhöz és szólj, hogy kész az ebéd). "Leesnek, ha megpróbálják és paff!" - mondta nagyapa. Nagymama ellenben ennél többet tudott, régen tanítónő volt ("gyerekeket tanított" - mondta réges-régen anya). Nagymama azt is tudta, hogy azt a szárnyas lovat Pegazusnak hívják. Mint nagyapa öreg, rozsdás kerékpárját. Ha erre a lóra fölülsz, átrepülhetsz a tengeren, s a hegyeken. "A Pegazus olyan, mint a Fehérlófia lova?" "Igen, olyan" - mondta nagymama elcsodálkozva a kislány következtetésén. Diácska arra gondolt, a Szürkét az istállóból majd átvarázsolja. Parazsat könnyen találni. Az üst alatt is szokott lenni, ahol apó a rothadt szilvából főzi a pálinkát. De hol találni varázs kantárt, amit a rossz gebe fejére kell húzni, hogy szárnyas paripává változzon? Diácska kiment az istállóba a Szürkéhez, vitt neki a hűtőszekrényből egy marék Feta sajtot és néhány rúd házi csokit (sőt elhatározta, hogy ezután az összes csokit, amit kap, összegyűjti, hogy a lónak adhassa), de hiába, a Szürke nem változott át Pegazussá.

Még az eresz alatt zsibongó verebek is tudnak repülni. Ha olyan kicsike lenne, mint egy katicabogár, Diácska oda bújhatna a szárnyuk alá. Gondolta, háromszor átfordul a fején, és átváltozik katicabogárrá. Meg is tette, és jól összepiszkolta a ruhácskáját, amiért kikapott nagymamától, de nem lett kisebb semmivel sem. Biztos azért, mert nem tudta a varázsigét, amit a bukfencezés közben kell mondani. Ráadásul nagymama azt mondta, hogy a katicabogarakat felcsipegetik a verebek, és a fiókáiknak viszik, hogy egyék meg. Ekkor arra gondolt Diácska, milyen nehéz lehet a katicabogarak élete! Elkezdte összegyűjteni a katicabogarakat, amiket talált és belerakta egy skatulyába, de nem talált valami sokat.

***
Eljött az ősz. Amikor meglátta az égen gyülekező gólyákat, kicsi szívében remény támadt: velük fog repülni. Attól a naptól fogva ennivalót tett ki nekik esténként a küszöbre: kenyérhajat, kukoricaszemeket, még cukorkát is. Reggelre mind eltűnt. Biztosan éjszaka eljöttek a gólyák, és felcsipegették. Látták, hogy Diácska mennyire szereti őket, még a kedvenc bonbonját, azt az ananászost is kitette. Aztán megkérdezte:
- Nagyapa, aztán Olaszországban vannak-e hegyek?
- Vannak.
- Nagyok?
- Nagyok is, kicsik is.
- Át lehet repülni?
- Repülővel, igen.
- Ha madár lennél?
- A madár... még a tengert is.
- Meleg van arrafelé?
- Olaszországban meleg van - merült ki ezzel nagyapa földrajz tudománya. "Szóval,nem kell fölvennem a meleg sapkámat, s a csíkos gyapjú zoknit sem" - gondolta magában a kislány.

... Reggel aztán Diácska korán megébredt és eszébe jutott minden, amin tegnap rágódott: fel fog mászni a petőre és ott várja meg, amíg a gólyák érte jönnek. Majd szépen megkéri őket, sőt sírni is fog hangosan-hangosan, és akkor majd felveszik.

Kimászott az ágyból, a sötétben felöltözött, zsebre dugott néhány bonbont, jól fog majd az úton. Aztán ott van még, amit a tegnap eldugott a ruhája zsebébe, egy szelet kenyér, meg darabka sajt. Óvatosan kiosont a szobából, fel ne ébressze az öregeket. Kis gondot okozott az előszoba ajtó, amelyik nyikorgott. Tudott azonban egy trükköt, hogy ne csikorogjon, hirtelen kell behúzni. Diácska nagyot szusszant ezután: a padlás következik a zöldre festett vaslétrával, és mind a hat fokával. Dobogó szívvel, jól a létrához tapadva fokról fokra felkapaszkodott. Tudta, nem szabad közben lenézni... Végre itt a padlás! Végig botorkált a sötét padláson egészen a tetőn levő kisablakig. Attól tartott, nehogy pókhálóba keveredjen. A pókoktól nagyon félt! Szerencsére elkerülte a pókhálókat. Kimászott az ablakon és négykézláb mászni kezdett a nedves cserepeken. Megfájdultak a térdei, de összeszorított fogakkal tovább haladt. Eső szemerkélt, de nem fázott. Különben is egy meleg országba tart. Mind fennebb mászott a petőn. Aztán nekivetette a hátát a kéménynek.

Köd volt. Alig látszottak a környező házak. Távolabb csak valami tejszerűség mutatkozott. Félt, hogy nem látja meg a gólyákat. Később jött egy veréb és leszállt éppen a kéményre. Ide-oda forgatta a fejét, s hol az egyik, hol a másik szemével nézett Diácskára. Csipogott egyet, s elrepült. "Elment, hogy szóljon a gólyáknak: itt vár rátok Diácska!" - gondolta örömmel. Erősen elfáradt a kislány: "Behunyom a szememet, s mikor kinyitom, itt lesznek körülöttem a gólyák"...

És Diácska látja ám, hogy egy nagy gólya leszáll a petőre. Verdes néhányat a szárnyaival, megcsóválja a fejét és kiböki:
- Te vagy Diácska? - és nyújtja a szárnyát.
- Én vagyok - válaszol, és két újjal megfogja a gólya szárnyát köszöntésképpen.
- És most az üdvözlés után - mondja a gólya -, repüljünk!

Ezzel a csőrével megragadta a gallérjánál fogva a kislányt, és a levegőbe emelkedett. Diácskánk fájt a nyaka, ahol a gólya megragadta a csőrével:
- Jaj, fáj! És félek! - szólott a kislány.
- Nincs mitől félned.

Újabb gólyák jöttek és megragadták a ruhácskáját. Meg is csípték, és mindene fájt, de tudta, hogy tűrnie kell. Tűrni, tűrni! Diácska lenézett és meglátta a petőt nagyszülei háza felett.
- Nehogy leejtsetek! - rémült meg.
- Nem ejtünk le, nem ejtünk le! - kattogták a csőrükkel.

Diácska lenézve a fehér felhők között meglátta a kanyargós utakat, a szabályos négyszögű kerteket és az apró házakat. Embereket is megpillantott, akkorákat, mint a babái, mind felfele bámultak a kezükkel védve a szemüket. Aztán szépen átrepültek a kéken tündöklő tenger felett... A gólyák fáradtan, nehezen csapkodtak a szárnyikkal. Diácskának zúgtak a fülei, fájt a mellkasa. Valami morajlott, és egy hang hallatszott:
- Jaj, leesik!

Diácska kinyitott a szemét és meglátta nagyapát. Kétrét hajolva, szuszogva mászott a tetőn. Mögötte nagy zajjal hullottak a cserepek. Diácska felállt.
- Ne mozdulj, ne mozdulj! - kiáltotta nagyapa.
- Anyát akarom! - sírta el magát Diácska, megrettenve nagyapja kiáltásától.
- Maradj ott! Ne mozdulj!
- Anyához akarok menni Olaszországba.
- Jól van, na! Haza jön anyukád, haza-haza.
- Miért nem jön már anya Olaszországból?

Sírva fakadt. Nagyapa odament, és a karjaiba kapta. Dohány illata volt, a friss borotválkozásé és a nedves ruháé. Szorosan magához ölelve a kislányt lassan leereszkedet, és megváltozott hangon, mintha galuska lenne torkában szólott.
- Hogy a fene essen bele ebbe a dologba!

Nagymama most nem szidta a szavak miatt. Lent várt a kezeit tördelve, és a potyogtak a könnyei. A kislányt nagyapja öléből, a sajátjába vette. Nagyapa nagyot sóhajtott és remegő hangon így szólott:
- Ez nem mehet így tovább. Este telefonáljunk az anyjának: jöjjön haza.
- Gyerünk befele, megeredt az eső.

Még hüppögve, előretolt alsó ajakkal mindegyre makacsul motyogta:
- Miért nem jön már anya? Miért nem jön már anya?

Aztán, mielőtt bement volna a házba, egy pillantást vetett az égre, de nyomát se látta gólyáknak.
Articolul anterior din rubrică
Toate articolele din rubrică
Articolul urmator din rubrică




0 comentarii

ARHIVA RUBRICII

Sageata Articol publicat exclusiv pe LiterNet.ro Familia Botnariuc (I), Radu Părpăuţă (5.0/5 - 2 voturi)
Sageata Articol publicat exclusiv pe LiterNet.ro La berărie, Radu Părpăuţă (5.0/5 - 1 vot)
Sageata Articol publicat exclusiv pe LiterNet.ro Fulgerul, Radu Părpăuţă (5.0/5 - 1 vot)
Sageata Articol publicat exclusiv pe LiterNet.ro O carte poştală, Radu Părpăuţă (5.0/5 - 2 voturi)
Sageata Articol publicat exclusiv pe LiterNet.ro Cîntare omului (material ajutător pentru referatele şcolare), Radu Părpăuţă (5.0/5 - 5 voturi)
Sageata Toate articolele din această rubrică


RUBRICILE CATEGORIEI

Sageata Miscellanea
Sageata Povestiri minimaliste
Sageata autoficţiuni
Sageata Cântece simple
Sageata 49
Sageata Visăreasa-n colţul blocului
Sageata Totul pe alb
Sageata Pentru cine bat străzile
Sageata Editorialul de luni dimineaţă
Sageata Cafe del Sol
Sageata Diversiuni şi aluviuni
Sageata Micile istorii
Sageata Scrisorile Getei
Sageata Insolita de marţi
Sageata Întîlniri - De dragoste
Sageata Cuvinte pentru înecaţi
Sageata România, draga de ea!
Sageata Jobenul cu iepuraşi
Sageata Şoseta cântăreţului de blues
Sageata inter_zise
Sageata Biciclete în Beijing
Sageata Istorii inventate
Sageata Respiraţie sub apă
Sageata CompletAbil
Sageata Cutia cu păpuşi
Sageata Drumul spre Oz
Sageata Un pic - alte întîmplări adevărate
Sageata Poveştile fetei nesăbuite
Sageata Cum să...
Sageata Bungee Jumping
Sageata InCompletAbil fantastic
Sageata Ceaiul de joi dimineaţă
Sageata Fractalul Epic
Sageata Zen şi arta întreţinerii motocicletei
Sageata PUNCT...
Sageata S-a întâmplat într-o joi
Sageata 8 1/2. Odă bărbaţilor / Ode to men
Sageata Blues Letters
Sageata Casa cu pereţi de vânt
Sageata Bestiar domestic imaginar (cu persoane celebre)
Sageata Ora de libertate
Sageata Viaţa domnului Lăzărescu
Sageata Întâmplări despre niciodată
Sageata Jurnal de maimuţe


PUBLICITATE




CITIŢI-NE PE FACEBOOK


Spacer Spacer