Trónfosztás

Csengettek.
- Hol van az én kis Aranyom-Tündérkém? - lépett be Erzsi mama elsőnek az ajtón, kihasználva női előjogait.

Ám hiába lépett elsőnek lánya lakásába, mégse ő kapta az első ölelést. Vili tata úgy gondolta, hogy az ajtón előre engedve feleségét eleget tett egy diszkriminált férfi kötelességeinek, így élelmesen elébe furakodott, s ölbe kapta futva érkező kisunokáját.
- Hatalmasat, cuppanósat! - mondta, miközben kétszer is megpördült a nyakába csimpaszkodó Tündikével, szinte leverve vele feleségét. Ezt már a hoppon maradt asszony sem állta meg dohogás nélkül.
- Vén bolond! Még levertek valamit! Úgy helytelenkedsz, mint egy óvodás!

Hiába perlekedett. Vili tata nem engedte át zsákmányát a házi sárkánynak, amíg meg nem kapta puszi adagját. Tündike tudta, miért csimpaszkodik olyan hosszan nagytatája nyakában! Az emígy alaposan megpuhított Erzsi mama négykézláb vitte be a hátán a napaliba, hogy igazolja, bezzeg ő kinőtt már az óvodáskorból.

Amíg Erzsi mama megérdeklődte, hogy édes lánya miként viseli terhessége utolsó napjait, Tündike sietve felvette születésnapjára kapott csillagos-napos ruhácskáját. No persze, ettől az anyai tanácsoknak hamar vége szakadt, mert Erzsi mama azt már nem állta meg, hogy ne igazítson egy picit rajta. Közben Anyu kiment a konyhába kávét főzni szüleinek. Ám amint Tündike elkezdte szavalni a verset, amelyet ma tanult az oviban, azonnal visszajött, hiszen nem lehet kimaradni, ha kislánya szerepel. A kávé az ráér.
- S várod-e, hogy szülessen meg a kistestvéred? - érdeklődött Vili tata.
-Igeeen! Meg kell tanítsam rajzolni, festeni, játszani...
- Jajj! - kiáltott fel Anyu - Azt hiszem...
- Hívd a mentőket! Hamar! Minden elő van készítve?
- Igen, ott van a szekrény mellett, abban a táskában!

Tündike ijedten szemlélte a pánikot maga körül. Mi lesz most?
- Nincs semmi baj, Tündérkém, Anyu most bemegy a kórházba, hogy a doktor bácsi vegye ki a pocijából a kisöcsédet! - vette ölbe Vili tata, hogy megnyugtassa. - Ne félj, amíg Apu bekíséri a kórházba, mi ketten Erzsi mamával itt maradunk veled. Anyu néhány napig távol lesz, majd hazajön a kistestvéreddel.


Tündike izgatottan fogta Apu kezét a Szülészet udvarán. Egyik lábáról a másikra állt türelmetlenségében, s félpercenként megkérdezte:
- Mikor jönnek már?

Végre megjelent Anyu egy csomagot cipelve az ölében.
- Samukaaa! - kiáltott fel Tündike, de Apu rászólt, ujját a szája elé emelve:
- Sssst! Ne ébreszd fel! Óvatosan ülj be Anyuék mellé!

Tündike elég csalódottan vette tudomásul, hogy puszit sem kap Anyutól, de kíváncsisága nagyobb volt a sértődésnél. S hát, ami igaz, igaz, ezúttal Apu se kapott...

- Menj játszani, amíg elhelyezzük Samukát a kiságyában - szólt rá Apu , amint hazaértek.

"Kiságyábaaa? De hát az az én kiságyam! Jó-jó kaptam újat, beleegyeztem, hogy belefektethetik, de az nem az övé..." - nézte Tündike gyanakodva az ajtóból a műveletet. "S Anyu még mindig nem adott puszit..." - elégedetlenkedett, de nem tudta szóvá tenni, mert Samuka, ahogy a háta az ágyat érte, felébredt.
- Ugye megmondtam, hogy vigyázva tedd be! - csattant ez azonnal az Apu fején.

Megszólalt a csengő. Az ismerős csengetésre Tündike szaladt ajtót nyitni. El kell újságolni Erzsi mamáéknak, hogy neki már testvére van!
- Nyitvaaa! - előzte meg Apu hangja. Így, mielőtt az ajtóhoz ért volna, Erzsi mama már be is lépett.
- Lássam az új családtagot! - robogott el Tündike mellett.

A kislány megdöbbenve nézte, ahogyan Vili tata is elsiet mellette. Hiszen két generáció óta nem született fiú a családban! Tündike kétségbeesetten vette tudomásul, hogy ma neki senki sem ad puszit, senki sem veszi ölbe, s nem hoztak neki semmit! Összeszorult szívvel kullogott a felnőttek nyomában, ahol Erzsi mama épp valami babaruhácskákat vett elő táskájából, miközben Anyu a mellére vette azt a bőgőmasinát, amelyik, amint a cici a szájába került, azonnal elhallgatott. Igen, amelyik, nem aki. Tündike gondolatban így fogalmazott.
- Milyen ügyesen szopikál! - gügyögött hozzá Vili tata.

"Mintha az akkora teljesítmény volna! Minden baba tud szopni!" - háborgott Tündike. Apu közben azzal foglalatoskodott, hogy kinyissa azt az üveg hat puttonyos tokaji aszút, amelyet erre az alkalomra tartogatott. Tündike csak állt a felnőttek háta mögött, elárvulva.
- Tanultam ma egy új verset az oviban... - motyogta reményvesztetten, de senki sem vette emberszámba. De szerette volna rusnya békává változtatni azt a... azt a... Nem talált elég erős jelzőt. A rusnyaság miatt már nem figyel rá senki, őt nem szeretik többé. Még arra se figyeltek fel, amikor Tündike kitekerte Samukának, kedvenc fiúbabájának a nyakát. Pedig Samu baba még utoljára segélykérően felsírt.
- Tünde, nézd meg mit csináltál! - fordult ellene a felnőttek haragja, amikor a babaolajos üveget is leverte, s kiömlött. De legalább egy pillanatra ráfigyeltek... S ha a megérdemelt büntetés átvészelése után bocsánatot kér, akkor... talán... legalább egy picit... megint szeretni fogják... S ha icipici szerencséje van, esetleg még... egy nagyon-nagyon rövid időre, ölbe is veszik?